A mai napom sem alakult egyszerűen. Szinte most már természetesnek veszem, hogy minden nap beszól valaki. Ma éppen azért szólt a tisztelt nővérke, mert Dettim Edina ágyán ült és falatozott. Az egyik nővérke persze semmit nem szólt, míg a másik igen. Kezdem úgy érezni, hogy ez a másik már juszt is betesz nekem.
A viziten az adjunktus úr azt mondta, hogy ma mindenképpen szeretne minket hazaengedni.. Kiváncsi vagyok.
Egész délelőtt a játszószobában voltunk.
A nagyvizitet leszámítva. Detti persze nem akart az ágyba bekerülni, de megbeszéltem vele, hogy a nagyvizit után visszajövök. Amint a mi szobánkban végeztek, Detti sírni kezdett: "Anyaaa, anyaaa! Hol vagy?" Csak úgy tudtam megnyugtatni, hogy közelebb mentem a szobához és beszéltem hozzá. Valószínűleg a tegnapi kis incidens miatt azt gondolta, hogy hazamentem.
Délelőtt fül-orr-gégész is megnézte. Még nem teljesen tökéletes, így doki bácsi úgy engedett minket haza, hogy aktív orrszívás+ gyógyszerbeadás, amit a mai naptól kezdünk. Kedden kontroll.
Mindenfajta megbeszélést követően Dettit aludni csalogattam azzal a címszóval, hogy az alvómacija sír. Sikerrel jártam! Na ugye, hogy lehet így is?!








