Most már tényleg (05. 14.)

A mai napom sem alakult egyszerűen. Szinte most már természetesnek veszem, hogy minden nap beszól valaki. Ma éppen azért szólt a tisztelt nővérke, mert Dettim Edina ágyán ült és falatozott. Az egyik nővérke persze semmit nem szólt, míg a másik igen. Kezdem úgy érezni, hogy ez a másik már juszt is betesz nekem.

A viziten az adjunktus úr azt mondta, hogy ma mindenképpen szeretne minket hazaengedni.. Kiváncsi vagyok.

Egész délelőtt a játszószobában voltunk.

A nagyvizitet leszámítva. Detti persze nem akart az ágyba bekerülni, de megbeszéltem vele, hogy a nagyvizit után visszajövök. Amint a mi szobánkban végeztek, Detti sírni kezdett: "Anyaaa, anyaaa! Hol vagy?" Csak úgy tudtam megnyugtatni, hogy közelebb mentem a szobához és beszéltem hozzá. Valószínűleg  a tegnapi kis incidens miatt azt gondolta, hogy hazamentem. 

Délelőtt fül-orr-gégész is megnézte. Még nem teljesen tökéletes, így doki bácsi úgy engedett minket haza, hogy aktív orrszívás+ gyógyszerbeadás, amit a mai naptól kezdünk. Kedden kontroll.

Mindenfajta megbeszélést követően Dettit aludni csalogattam azzal a címszóval, hogy az alvómacija sír. Sikerrel jártam! Na ugye, hogy lehet így is?!

Raplinap (05. 13.)

Apa szerint az éjszaka jól telt, este óta nem volt lázas. Gyors "átadást" követően apa ment dolgozni.

Még reggel észleltem, hogy Detti babám kakis. A pelenkázóra fektetve kitakarítottam, majd bilire ültettem. Drága gyermekem a bilin ülve óhajtott reggelizni, de én nem engedtem. Innen indult a hisztiroham. Még a doktor bácsi is ránk szólt, hogy nem szereti a hisztis gyerekeket. Majd az imádott Kati nénink becsukta ránk az ajtót. Nagyon nehezen sikerült őrjöngő gyerekemet megvígasztalnom.

Játszóházba mentünk, itt jól elvolt. Még a papa meg az ebéd sem érdekelte.

Amikor álmosodni kezdett, elcsábítottam macit altatni. Már le is feküdt, amikor a fránya telefonom megszólalt. Újabb hisztiroham vette kezdetét. Vissza a játszóházba. Itt sem volt jó, így vissza a szobába.. A nővérkék megelégelték a hisztit, bevágták a gyereket az ágyba, berácsozták, engem kizavartak, hogy 2 perc múlva úgyis alszik. A gyereknek meg azt mondták, hogy anya hazamegy, ha nem fejezi be a hisztit. Dettikém kétségbeesetten kiabált:"-Anya, nem menj el!" Sírva fakadtam. Dehogy megyek! Kisvártatva a szoba felé mentem. Detti az ágyban térdelt, és hívott.. Bementem. Mondta nekem, hogy megnyugodott, majd kisvártatva lefeküdt. Mondtam neki, kimegyek kávézni. "Kiengedett". Mire visszaértem, aludt. NO COMMENT!
Elmentem sétálni a kertbe, és mérgemben kisírtam magam.

Ébredés után kicsit melegnek éreztem, hőt mértem: 38,4 Celsius. (Visszamérve láztalan volt!) Nem csoda, hogy Dettim ma ilyen zizike. És még persze front is van!
Alvás után a játszószobába mentünk. Apát ott vártuk meg.

Ahogy apa megérkezett én kiugrottam a Spárba vásárolni. Visszafelé menet Kareszékat szedtem fel. Jöttek Dettihez látogatóba.
A látogatás után Dettim némi séta után a szomszéd kislányhoz ment tv-t nézni. Ott el is álmosodott, így átvittem szunyálni, majd visszamentem tv-t nézni Edinához. Hamarosan jött a "parancs" az éjszakás nővérkétől, hogy Edina feküdjön le, én meg menjek a gyerekemhez.  Egy kicsit rejtvényeztem, majd wc-re indultam. Út közben ismét összefutottam az éjszakás nővérkével, aki arra volt kiváncsi, felhúztam-e a rácsota gyereknél?! Nagyszerű! Mehettem vissza! Tudom hogy csak jót akart, de tudom azt is, hogy az én kölyköm nem ugrál!
Egyre jobban utálok itt lenni! 
Még szerencse, hogy holnap mehetünk haza!

Iszik, nem iszik? (05. 12.)

Reggeli vizit: a tüneteket nagy valószínűséggel vírus okozza. Viszont többet kéne innia, különben infúzió!

Detti azonban nem iszik, nem eszik, csak alszik. Ha pedig nem alszik, akkor sír. Jártak mifelénk a bohócdoktorok. Egyedül ők tudták Dettit megvígasztalni. Az infúzió kíséretében  Dettivel elindultam megkukkantani a falra festett állatokat. Éppen odaértünk amikor az aktuális nővérke visszazavart minket. Azzal, hogy vissza kellett mennünk, nem volt gond, csak a stílus volt elég gázos, amivel visszainvitált minket. A megnyugodott gyerek ismét sírni kezdett. Csak apa tudta megvígasztalni. Ma ő maradt éjszakára, én hazamentem mosni meg aludni.

Maradunk (2010. 05. 11.)

Detti lázas. Itt ragadtunk. Sírva búcsúzok apától. Már most hiányzik.

Csöppségenm egy 3 ágyas kórterembe került egy távozni készülő-hasonló korban lévő kislány mellé.

Végül kettesben maradtunk. Kata néni nagyon rendes, nagyon szeretjük. Legalább valami jó! Vérvételünk is volt. Ezt egy kicsit nehezen viseltük, de a bilibe pisilés ment. Ha láztalan, nem lehet vele bírni. A szépen megfestett falhoz rohangál és vissza. 

Ott vannak az "állatkái".  Este még játszótársat is szereztünk Ádi személyében. Közös autótologatás, játék. Aztán búcsú Áditól, búcsú az állatkáktól és alvás.

Jómagam egy székben nyomorgok, próbálom így megtalálni a helyemet. Nehéz, de most nem is én számítok, hanem a gyerek. Remélem, hamar hazamehetünk.

Detti fél 11-kor felsírt. Lázas. Megint. Éjszakás nővérkénk 7,5 ml. Nurofent nyomott belé. Ezen kicsit meglepődtem (5 ml a megszokott), na de hát ő tudja!

NB: aranyos szituáció: Detti babának mondtam este, hogy kísérjük ki apát. Mire Dettim megszólalt: "-Nem tudom apát kiengedni, nincs az ajtóhoz kulcsom!" :-D (Lengőajtó)