2010. május 15., szombat

Raplinap (05. 13.)

Apa szerint az éjszaka jól telt, este óta nem volt lázas. Gyors "átadást" követően apa ment dolgozni.
Még reggel észleltem, hogy Detti babám kakis. A pelenkázóra fektetve kitakarítottam, majd bilire ültettem. Drága gyermekem a bilin ülve óhajtott reggelizni, de én nem engedtem. Innen indult a hisztiroham. Még a doktor bácsi is ránk szólt, hogy nem szereti a hisztis gyerekeket. Majd az imádott Kati nénink becsukta ránk az ajtót. Nagyon nehezen sikerült őrjöngő gyerekemet megvígasztalnom.
Játszóházba mentünk, itt jól elvolt. Még a papa meg az ebéd sem érdekelte.
Amikor álmosodni kezdett, elcsábítottam macit altatni. Már le is feküdt, amikor a fránya telefonom megszólalt. Újabb hisztiroham vette kezdetét. Vissza a játszóházba. Itt sem volt jó, így vissza a szobába.. A nővérkék megelégelték a hisztit, bevágták a gyereket az ágyba, berácsozták, engem kizavartak, hogy 2 perc múlva úgyis alszik. A gyereknek meg azt mondták, hogy anya hazamegy, ha nem fejezi be a hisztit. Dettikém kétségbeesetten kiabált:"-Anya, nem menj el!" Sírva fakadtam. Dehogy megyek! Kisvártatva a szoba felé mentem. Detti az ágyban térdelt, és hívott.. Bementem. Mondta nekem, hogy megnyugodott, majd kisvártatva lefeküdt. Mondtam neki, kimegyek kávézni. "Kiengedett". Mire visszaértem, aludt. NO COMMENT!
Elmentem sétálni a kertbe, és mérgemben kisírtam magam.

Ébredés után kicsit melegnek éreztem, hőt mértem: 38,4 Celsius. (Visszamérve láztalan volt!) Nem csoda, hogy Dettim ma ilyen zizike. És még persze front is van!
Alvás után a játszószobába mentünk. Apát ott vártuk meg.

Ahogy apa megérkezett én kiugrottam a Spárba vásárolni. Visszafelé menet Kareszékat szedtem fel. Jöttek Dettihez látogatóba.
A látogatás után Dettim némi séta után a szomszéd kislányhoz ment tv-t nézni. Ott el is álmosodott, így átvittem szunyálni, majd visszamentem tv-t nézni Edinához. Hamarosan jött a "parancs" az éjszakás nővérkétől, hogy Edina feküdjön le, én meg menjek a gyerekemhez.  Egy kicsit rejtvényeztem, majd wc-re indultam. Út közben ismét összefutottam az éjszakás nővérkével, aki arra volt kiváncsi, felhúztam-e a rácsota gyereknél?! Nagyszerű! Mehettem vissza! Tudom hogy csak jót akart, de tudom azt is, hogy az én kölyköm nem ugrál!
Egyre jobban utálok itt lenni! 
Még szerencse, hogy holnap mehetünk haza!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése